A park

A parkban több, mint 1200 féle cserje és fa közel 2500 egyede, valamint 3000 évelő növény található. A  déli részén elődeink által az 1930-as években telepített koros fák (ostorfák, hársak, gesztenyefák, juharok, örökzöldek stb.) mellett sok különleges cserje és liánnövény díszlik. A 2000-es évek eleje óta a beteg, kipusztult és invazív növények helyére több száz új cserje és fa került betelepítésre. Így alakult ki az uszoda alatt a Japán- és az ázsiai gyűjtemény, valamint a fenyves rész. Közvetlenül a sportpálya felett található a mediterrán, illetve az amerikai gyűjtemény is. A látványos gyűjtemények a ciprusok, örökzöld tölgyek, fügefák, nemes babér, gránátalmák, liliomfák mellett sok különlegességgel is szolgálnak.

Mediterrán gyűjtemény

A sportpálya fölötti „Mediterrán oldal” hatalmas sziklakertje Dr. Debreczy Zsolt tervei alapján Mihály Árpád szobrászművész és a tervező közös munkájával épült az 1980-as évek közepén. A gyűjtemény uralkodó nyugati fele a földközi-tengeri-mediterrán növényzetét mutatja be. A mediterrán éghajlatot száraz nyár és enyhe tél jellemzi. Európa mediterrán és szubmediterrán növényzetének többsége jól viseli a pécsi klímát.

Az eumediterrán zóna jellemző erdőtípusa a sziklacserjékkel elegyes makkia. Fontosabb, jellemző elemei az atlasz cédrus (Cedrus atlantica), európai ciprus (Cupressus sempervirens), szír - (Juniperus drupacea), görög - (Juniperus excelsa), vörös - (Juniperus oxycedrus) és föníciai boróka (Juniperus phoenicea), kalábriai fenyő (Pinus brutia), a sok gyantát termelő aleppói fenyő (Pinus halepensis), tengerparti fenyő (Pinus pinaster), az ehető magvú európai mandulafenyő (Pinus pinea). Rajtuk kívül a Mediterráneumban gyakori lombhullató és  örökzöld lombos fákkal és cserjékkel találkozhatunk, úgymint a közönséges füge (Ficus carica), az olajfagyal fajok (Phillyrea angustifolia, Ph. latifolia), a terpentin pisztácia (Pistacia terebinthus), a bíborgubacs (Quercus coccifera) és  magyaltölgy (Quercus ilex), a krisztustövis (Paliurus spina-christi), a gránátalma (Punica granatum) és a jeneszter (Spartium junceum) egyedivel. 

A makkia fáihoz sok félcserje és törpecserje társul, pl. a cserjés buvákfű (Bupleurum fruticosum), a szuharok (Cistus spp.), az olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum), a levendula fajok (Lavandula angustifolia, L. × intermedia, L. lanata, L. stoechas), a rozmaring (Rosmarinus officinalis), a kerti ruta (Ruta graveolens) és a cipruska fajok (Santolina spp.)  

 A „Kontinentális-félsivatagi” kőkert

A pálmaház és kaktuszház között elterülő egzotikus sziklakert, a „Kontinentális-félsivatagi” kőkert elsősorban az észak-amerikai, hideg telű, forró nyarú félsivatagi területeken honos fajokat mutatja be.  

A kertrész Dr. Debreczy Zsolt tervei alapján és az általa gyűjtött észak-amerikai növényanyag felhasználásával épült a Művelődési Minisztériumtól kapott anyagi támogatásból 1985 őszén és 1986-ban. Eredetileg is vörös homokkőből készült, egzotikus, arizónai hangulatot idézve.

A sziklakert elkészültét követően az ide került növények valamennyi egyede eredeti termőhelyről származott – Debreczy Zsolt 1973-as és 1983-as észak-amerikai gyűjtőútjáról kerültek Magyarországra. A 2015-ös KEOP pályázat tette lehetővé néhány hatalmas jakabhegyi vörös homokkő-szikla beillesztését. Ezáltal egy különösen szép látványt nyújtó, egyedi kertrész alakult itt ki, mely így egy darabka arizonai sivatagot és kanyonrészletet mutat be.

A gyűjtemény alapállományát a télálló kaktuszok (Opuntia spp., Cylindropuntia imbricata, C. kleiniae), pálmaliliomok (Yucca aliofolia, Y. baccata, Y. elata, Y. faxoniana, Y. glauca var. stricta,  Y. recurvifolia, Y. rostrata) adják. A kőkert kísérő növényei a félsivatagi élőhelyek természetes fajai, mint pl.  a rezgőszakáll (Cercocarpus montanus). A kőkert hátterében alacsonyabb termetű félsivatagi termőhelyi fák láthatók, mint pl. a nálunk ritka nyugati gyantás boróka (Juniperus occidentalis), az ehető magvú kéttűs diófenyő (Pinus cembroides var. edulis). A cserjék közül itt nő a ritka vörösbogyós mahónia (Mahonia haematocarpa) és  a sivatagi szappanfa (Sapindus drummondii).

Szubtrópusi gyűjtemény

Ezen a kis – épületektől, kerítéstől, nagy fáktól védett – helyen számos olyan növény maradt meg, amelyek kis takarással vagy anélkül is télállóknak bizonyultak a hazai klimatikus viszonyok mellett.

A ritka egzóták Dr. Debreczy Zsolt és munkatársai gyűjtéséből származnak.  Ez a főleg fákból és cserjékből álló gyűjtemény Dr. Vöröss László Zsigmond első leírása, majd Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István kiegészítése alapján a következőképpen jellemezhető: a területen található idős nyitvatermő fák több mint 60 évesek, a többi folyamatosan telepített. Itt található meg a görög jegenyefenyő (Abies cephalonica) és a feltűnően szép, karcsú oszlopos gyantás cédrus (Calocedrus decurrens 'Columnaris').

Az üvegház bejárata mellett a magyalhoz hasonló, szúrós levelű örökzöld magyaltölgy (Quercus ilex) nagyméretű egyede díszlik. Erre kúszik fel a kora tavasszal virágzó örökzöld trombitacserje (Bignonia capreolata). Előtte található meg az ázsiai eredetű, fehérvirágú illatfa (Osmanthus fragrans), melyet a kínai tea illatosítására használnak. Ugyancsak itt található meg a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), melynek nagy, legyező alakú, örökzöld levelei a Kert tartós díszei. Takarás nélkül is megmarad itt a kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata), amely a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családba tartozik. A Japánban őshonos gömb habitusú ciprusfélét a hibatuját (Thujopsis dolabrata) tartós fája miatt erdőként telepítik.

A Földközi-tenger környéki keménylombú cserjések makkia vegetációjának örökzöld növénye téli bangita (Viburnum tinus), mely itt a Kertben egy ritka rokonával, a Viburnum henryi-vel együtt díszlik. Szintén itt található a nagyvirágú liliomfa (Magnolia grandiflora 'Victoria' és 'Little Gem') egy-egy gyönyörű példánya. A nagy, fényes levelű, fagyérzékeny japán naspolya (Eriobotrya japonica) a kelet-ázsiai örökzöld gyümölcsfa termései nem elállóak, nyersen fogyaszthatók. Ugyancsak az almafélékhez tartozik a bőrlevelű korallberkenye (Photinia serrulata). Ehető termésű az itt található fák közül még a gránátalma (Punica granatum) és az ébenfafélék családjába tartozó kakiszilva (Diospyros kaki), amely Kína és Japán fontos édes gyümölcse, nyersen vagy lekvárként fogyasztható. 2014 nyarán termett először ez ehető gyümölcsű és virágú mirtuszdió (Acca sellowiana).

A kínai enyvesmag (Pittosporum tobira) virágainak illata a narancséhoz hasonló és amíg másutt hidegházi növényként ismert, itt a szabadban is áttelel. A trópusok kedvelt díszcserjéje a piros, fodros szirmú, feltűnő virágbugájú selyemmirtusz (Lagerstroemia indica), amelynek virágzása több hétig is eltarthat. Kétféle télálló banán díszíti nyáron a gyűjteményt hatalmas leveleibel. Itt látható a somfélékhez tartozó japán babérsom (Aucuba japonica 'Variegata'), amely gyakori dísznövény, a mediterráneumban sövényként is ültetett, valamint a japán szentfa (Nandina domestica).

Amerikai gyűjtemény

A 2000-es évek elejétől alakítottuk ki ezt a gyűjteményt. A növények nagy része szintén eredeti élőhelyről származik, melyet Dr. Debreczy Zsolttól és Dr. Orlóci Lászlótól (ELTE Füvészkert) kaptunk ajándékba, valamint Dlusztus Miklós és Huber Kálmán gyűjteményéből is érkeztek különlegességek.

Ezen kívül a nemzetközi magcsere során kapott magokból felnevelt növényekből, valamint a 2015-ös KEOP pályázat keretében beszerzésre került növényanyag betelepítése során alakult ki. Az itt megtalálható növények eredeti élőhelye az amerikai kontinens Kanadától egészen Chiléig terjedő területe. A gyűjteményben egyaránt található fa, cserje és évelő növény.

A fák közül említést érdemel a cukorjuhar (Acer saccharum), melynek nedvéből készül a juharszirup. Lombja ősszel narancsvörösre színeződik. Az arizónai ciprus (Cupressus arizonica) Montánában és Nevadában gyűjtött változatai (C. a. var. montana és var. nevadensis), Goven-ciprus (Cupressus goveniana), a kaliforniai eredetű óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) magnóliák, télálló pálmák (Sabal mexicana, S. minor) valamint az exotikus külsejű chilei araukária (Araucaria araucana), a nálunk is termést érlelő indián banán vagy paw-paw (Asimina triloba) és a virginiai lótuszszilva (Diospyros virginiana).

A cserjék közül a nyáron is virágzó táskavirágok (Ceanothus változatok), az ehető gyümölcsű fekete berkenye (Aronia melanocarpa) és fanyarka fajok (Amelanchier spp.).

Az évelő lágyszárú növények legnagyobb képviselője a Dél-Amerika pampáiról származó pampafű (Cortaderia selloana), mely nyár végétől hatalmas bugavirágzatával díszíti a kertet. Tipikus amerikai évelő növények a tűzeső változatok (Heuchera spp.), melynek a zöld-sárga-piros-feketés vörös levélváltozatai egész évben díszítenek. A csillagfürt (Lupinus spp.), a csillagmeténg (Amsonia tabernaemontana), a szakállas bugatölcsér (Penstemon barbatus), ligetszépe (Oenothera missouriensis) elsősorban virágukkal díszítenek. A területen már voltak korábban is értékes fák, melyek eredetét tekintve nem az amerikai kontinensről származnak (pl. Ginkgo biloba), ezeket természetesen meghagytuk, és a kert több pontján is lett amerikai eredetű növény kiültetve, mivel a telepítésnél figyelembe kellett venni a növény terebélyességét valamint környezeti igényeit is.   

Ázsiai gyűjtemény

Kialakítása az 1950-es évek kezdetére tehető, amikor a hazai és nemzetközi magcseréből könnyen tudtak keleti szomszédjainktól (elsősorban a volt Szovjetunióból), valamint a hazai és volt szocialista országok botanikus kertjeiből magokhoz jutni.

Így került sok cserje és fa a kertbe betelepítésre: jezsámen (Philadelphus spp.), lonc (Lonicera spp.), galagonya (Crataegus spp.), rózsa (Rosa spp.), madárbirs (Cotoneaster spp.), bazsarózsa (Paeonia spp.), ostorfa (Celtis caucasica, C. sinensis) és juhar (Acer ginnala subsp. semenovii, A. turcestanicum) fajok. A 90-es évek végére a metszés és gondozás hiányában sok növény kipusztult, az inváziós növények elszaporodtak és a táblák többsége elveszett, így Rácz István és Kósa Géza dendrológusok csak a növények egy kisebb hányadát tudták beazonosítani.

A 2000-es évek elején egy rendezés és növényhatározás után az újabb – nemzetközi magcseréből nevelt és ajándékba kapott – növényekből elkezdődött a gyűjtemény felújítása. Igazi lendületet a 2015-ös KEOP pályázat hozott, ahol újabb növényanyag beültetése és kitáblázása mellett a futónövények számára támrendszer is kiépült.

Nagyobb gyűjteményként kapott itt helyet: egy kerti mályvacserje  (Hibiscus syriacus) kollekció, selyemmirtuszok (Lagerstroemia spp.), nyáriorgona fajok (Buddleia alternifolia, B. davidii),  a Kósa Géza által adományozott küllő hárs (Euptelea polyandra) és kínai szépfa (Heptacodium miconioides), a szép levelű kislevelű kacurafa (Cercidiphyllum japonicum) és még sok ázsiai különlegesség.  A futónövények közül elsősorban a  lilaakácok (Wisteria spp.),  a kivik (Actinidia spp.), a loncok (Lonicera spp.), jázmin (Jasminum spp.), trombitafolyondár (Campsis spp.), stb. gazdagítják ezt a gyűjteményt.

Japán gyűjtemény

Kertünkben 2008-tól a régi, már beteg botanikai almafajták helyén erre a kis sarokra, valamint az oktatási épület melletti részekre telepítettünk japán eredetű növényeket, melyek részben a nemzetközi magcsere során kapott magokból származtak, részben ajándékba kaptunk a környező kertészetekből. A növények egy része pedig 2015-ös  KEOP pályázat keretében került beszerzésre.

A japánkertek tipikus fái közül kétféle, tavasszal csodálatosan virágzó  japán díszcseresznye (Prunus serrulata 'Kiku-Shidare-Sakura' és 'Amanogawa'). A kis méretű, aprólevelű, de igen változatos színű és szeldeltségű lombozattal rendelkező, szinte bonsainak tűnő kis japán juharok (Acer palmatum) 3 változata, az ehető termésű mazsolafa (Hovenia dulcis) és sok érdekes, nyírható cserje (japán gyöngyvessző, kékszakáll, buxusok, örökzöld ezüstfa, indián galagonya, hortenziák, japán szentfa, stb.) gazdagítja ezt a gyűjteményt.

Az évelő növények közül az  árnyékliliom fajok (Hosta spp.) sok változata, a nagy levelű, nyáron dekoratív rózsaszín virágával díszítő japán szellőrózsa (Anemone japonica), a tavasszal emeletesen virágzó japán kankalin (Primula japonica), fekete kígyószakáll (Ophiopogon planiscapus 'Niger') és még sok – levelével vagy virágával díszítő – lágyszárú növény található.

A parkolótól egy bambuszgyűjtemény választja el a gyűjteményt.  A kis hidat, a padot és a japán kaput a Simonyi Károly Szakiskola asztalos hallgatói készítették a kertünkben elpusztult és kivágott fáinak anyagából. Sajnos a korábbi évek karbantartásainak elmaradása, valamint tó feltöltődése miatt a vizes élőhelyet és az épített elemeket fel kellett számolni. A tómeder feltöltésével és a talaj kisavanyításával viszont a jövőben lehetőség nyílik különböző havasszépe (Rhododendron spp.), kamélia (Camelia spp.) és teafa fajok (Stewartia spp.) fajok bemutatására.

 „Tündérkert” egy angolkert mintájára ültetett kert.

Fáit és cserjéit részint a 30-50 évvel ezelőtt ültették, részint a 80-as években telepítették. Az 1990-es évekre elgyomosodott sziklakerti részeket az évek folyamán megtisztítottuk a taracktól és egyéb gyomoktól, túlszaporodott évelőktől, hogy ezáltal egy angolkert jellegű gyűjteményt hozhassunk létre.

Ennek lényege, hogy kanyargó ösvények mellett a fák és cserjék mellett évelő növényeket (fűszer- és gyógynövényeket, hagymásokat és dísznövényeket) ültetünk spontán társításban, szabálytalan virágágyásokba. Egyedül a növény fény- és tápanyagigényét figyelembe véve az a cél, hogy kora tavasztól késő őszig minden területén legyen valami virágzó érdekesség vonzva a rovarok sokaságát is.  Így hétről-hétre változó képet mutat a terület. A fák növekedésével, valamint az évelő növények változékonyságával évről évre változik egy kicsit az összkép. A cserjéket rendszeres metszéssel „formában” tudjuk tartani. A klasszikus angolkerttől méretei miatt különbözik, emiatt nagyobb gyepfelület, valamint a tó hiányzik a területről.

Jellegzetesebb évelő növényeink:  levendula (Lavandula spp.), kasvirág (Echinacea spp.), kúpvirág  (Rudbeckia spp.), rózsa (Rosa spp.) harangvirág (Campanula spp.), hunyor fajok (Helleborus spp.), mocsári hibiszkusok (Hibiscus moscheutos), cickafark (Achillea spp.), orbáncfű (Hypericum spp.) és a nőszirom fajok (Iris spp.), továbbá különböző fűszer – pl. rozmaring, zsálya, kakukkfű, édeskömény, izsóp, borsikafű, oreganó, stb. – és gyógynövények – pl. muskotályzsálya (Salvia sclarea), ligetszépe (Oenothera spp.), édesgyökér (Glycirrhyza glabra), menta (Mentha spp.) és gyűszűvirág fajok (Digitalis spp.) stb.  A korai szín kavalkádot a különböző hagymás növények: gyöngyikék (Muscari spp.), tulipánok (Tulipa spp.), kékcsengő (Hyacinthoides spp.), korbácsliliom (Eremurus spp.), liliom (Lilium spp.), nárcisz (Narcissus spp.), hagyma (Allium spp.) és császárkorona vagy kockásliliom fajok (Frittilaria spp.) biztosítják.

 Vízi- és mocsári növények

Az 1953-ban épült pálmaház DNy-i homlokzata elé építették a kb. 25 m³-es kis tavat és a bejárattól jobbra pedig 10 db kisebb, egyenként 1,5-2 m² alapterületű kisebb medencét vagy mocsaras élőhelynek alkalmas parcellát.

Ezekbe kezdetben a Pécs környéki állóvizek növényeit telepítették. A vizes élőhelyekbe beköltöztek különböző kétéltűek (pettyes gőte, kecskebéka, zöld varangy stb.), melyek hazánkban védett állatok, rendszeresen látogatják a szitakötők, melyek szaporodás céljából keresik fel a tavat. A 2000-es évek elején aranyhalak kerültek betelepítésre, valamint mocsári és ékszerteknős is otthonra lelt benne.

A medence alapzata a pálmaház elé ültetett trombitafolyondár agresszív gyökérzete miatt megrepedt, így a tó vize a 2000-es évekre folyamatosan szivárgott. A 2011-es KEOP pályázat tette lehetővé, hogy végleges szigetelést és fóliázást kapjon. A felújítások előtt többek között ezek a növények voltak a gyűjteményben: gyékény fajok (Typha angustifolia, T. latifolia, T. laxmannii, T. minima), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), tündérrózsák (Nymphaea spp.), szittyó fajok (Juncus spp.), réti füzény (Lythrum salicaria) és vidrafű (Menyanthes trifoliata).

A mocsári élőhelyek rekonstrukcióját a 2015-ös KEOP pályázat tette lehetővé: ekkor  két medence  teljesen fel lett szabadítva a benne levő növényektől és földtől és a többi rész is meg lett tisztítva a nem kívánatos növényektől és újra lett fóliázva. Ezáltal nyertünk újabb 2 nyíltvízű területet, valamint több mocsaras élőhelyet. A pályázat keretében sok új növény került betelepítésre. Legtöbbjük hazánkban védett növény. Többek között vízes élőhelyekhez kötődő nőszirom fajok (Iris ssp.), kaliforniai vízipipacs (Anemopsis californica), indiai lótusz (Nelumbo nucifera), rucaöröm (Salvinia natans), kálmos-félék (Acorus ssp.), zsurló fajok (Equisetum hyemale, E. scirpoides) és szittyók fajok (Juncus effusus, J. inflexus).