A görög boróka a fajgazdag Juniperus nemzetség egyik DK-Európában őshonos faja, a Balkán-félsziget déli felétől a Földközi-tenger keleti és a Fekete-tenger medencéjén át a Kaukázusig fordul elő.

Fényigényes faj révén elsősorban a nyílt termőhelyeket preferálja, szárazságtűrése pedig lehetővé teszi számára, hogy a más fásszárú növények által már nehezen meghódítható sekély, köves talajokon vagy akár sziklafalakon is megéljen.

 

 

 

Lassú növekedésű, általában 5-8 m (kivételes esetben 25 m) magas, keskeny vagy széles kúp alakú koronával rendelkező kis fa. Kérge hosszú szalagokban foszlik, a friss kéreg vöröses-barna színű .Fiatal kori levelei tű alakúak, az idős növényeknek azonban 1-1.5 mm hosszúságú, keresztben átellenes, hegyes csúcsú, sokszor gyantacseppes pikkelylevelek láthatók. A tobozbogyók kicsik, kb. 1 cm nagyságúak, fiatalon hamvasak, a második évben lilás-barnásra érnek, 4-6 maggal.

Fáját korábban sokféleképpen hasznosították, egyesek szerint a Bibliában említett 'cédrusok' egy része erre a fajra vonatkozhat.

A görög boróka hazánkban jelenleg inkább gyűjteményes kerti növény, azonban a jövőben a klímaváltozás miatt a jó szárazságtűrése, a mediterrán növények közötti kiemelkedő hidegtűrése, szép alakja és igénytelensége révén egy sokkal több figyelemre érdemes növényfaj.