A kozmopolita elterjedésű vénuszhaj fodorka a fajgazdag Adiantum nemzetség egyetlen Európában őshonos faja.

Leggyakoribb Ny- és D-Európában, ahol fagymentes, árnyas, nedves sziklafelszíneken és gyakran az ezekkel azonos termőhelyi feltételeket biztosító antropogén élőhelyeken (pl. kőfalak, kerítések, kutak) fordul elő, általában mésztartalmú szubsztráton.

Gyöktörzses évelő, lágyszárú növény, a levelek 10-60 cm hosszúak, kétszer vagy háromszorosan szárnyasan összetettek. A levélnyél fényes fekete, a levélkék világoszöldek, bársonyos tapintásúak, legyező alakúak. A spórák a begöngyölt levélszélek hosszúkás alakú pszeudoindúziumai alatt fejlődnek.

 

 

Elsősorban lágy, légies lombozata miatt kedvelt dísznövény, amely állandóan párás környezetet és fagypont alá nem süllyedő minimum hőmérsékletet kedvel, ezért elsősorban szobanövényként alkalmazzák. Nevét a levélkék bársonyos tapintásáról kapta. Üvegházakban könnyen gyomosít a hozzá nagyon hasonló és szintén dísznövényként kultivált A. raddianum C.Presl.-al együtt. Ez utóbbi fajtól a legkönnyebben a pszeudoindúziumok alakja alapján lehet megkülönböztetni, az utóbbi fajnak ezek ugyanis vese alakúak.

A vénuszhaj fodorka Magyarországon alkalmi adventív növény volt korábban, árnyas falakon, kutakban lehetett találkozni egy-egy példányával, de a hazai klímán természetközeli élőhelyeken nem tudott tartósan meghonosodni. A klímaváltozásnak köszönhetően azonban napjainkban egyre többször kerülnek elő elvadult egyedei, elsősorban emberi települések melegebb mikroklímát biztosító mesterséges élőhelyein (pl. falrepedések, csatornák).